Azzal kezdnemém, hogy korábban nem foglalkoztatott a feminizmus ideológiája vagy a hozzá kapcsolódó politikai mozgalom. Szüleim igyekeztek jó nevelést biztosítani számomra. Megtanítottak a felelősségvállalásra, az őszinteségre, és a nyitottságra. A barátnőim nem voltak feministák. Nem gondoltuk, hogy a férfiak mind szemetek, nem vonultunk fel, és nem éreztük elnyomottnak magunkat. A feminizmus mégis befészkelte magát az elmémbe, alattomosan, tudat alatt. Amikor azt írom, hogy alattomosan, nem próbálom lerázni a felelősséget. Egyszerűen nem tűnt fel. Az én esetemben a média játszhatta a legfontosabb szerepet. A hollywood-i filmek uralkodó nőideáljai és a mindenhol megjelenő feminista dogmák. Elhittem, hogy a nyugati nő elnyomott. Elhittem, hogy a karrierista cicák boldogok. Ünnepeltem azokat a férfiakat, akik mindenestül imádták a vérbeli feminista nőt. Mindez azonban nem zavarta a hétköznapi életemet, egészen addig, amíg észre nem vettem fura változásokat önmagamban. Férjhez mentem, sok nehézségen és megpróbáltatáson mentünk keresztül, és én szépen lassan házisárkánnyá váltam. Nem volt kimondottan súlyos az állapotom, de előfordultak felesleges hisztik, hatalmi játszmák, és érzelmi zsarolások. A férjem, aki egy áldott jó ember, mindezt eltűrte és rendíthetetlen szerelmet sugárzott felém. Egy ideig. Aztán szerencsére megjött a hangja, és itt most nem arra utalok, hogy elkezdett elnyomni vagy fenyegetni. Csupán elmagyarázta, hogy a viselkedésem túlzó és igazságtalan. Sokáig ezt nem vettem tudomásul. Akkor kezdett feltűnni, amikor már engem is idegesített a saját viselkedésem. Próbáltam kívülről megvizsgálni magam, és ebben az időszakban - biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül - a tanulmányaim és érdeklődési körömnek köszönhetően beleástam magam a feminizmus és antifeminizmus témáiba. Felismertem hazugságokat, csúsztatásokat, és azt, hogy a változás csak tudatos lehet. Javítottam a viselkedésemen, nem hagytam, hogy indokolatlanul kitörjek valami feminista ige nevében. Gyökeresen megváltozott a házasságom. Növekedett a közös tisztelet és megbecsülés....igazi egyenlőség kezdte uralni a kapcsolatot. Amikor ezt egy blogon megemlítettem, az egyik kommentelő azt válaszolta, hogy könnyebb engedelmeskedni, és bizonyosan engem eredetileg erre neveltek. Szó sincs engedelmességről. Szó sincs szubmisszív viselkedésről. Az egyetlen, amit tapasztalok az a harmónia és megértés.
Nekem ezt adta az antifeminizmus.
Kedves kommentelő biztosan nem értette a harmónia szó jelentését :-) Köszönöm, hogy leírtad saját tapasztalataidat, tanulságos. Szerencsés vagyok, mert engem is egy áldott jó ember választott párjául és minden nyűgösségemet szintén kiválóan viseli. Hozzátenném, hogy nem szoktam túl sokat hisztizni, de előfordul, hogy rosszabb napokon türelmetlen vagyok- nem igazságtalan, nem üvöltő sárkány, csak kicsit türelmetlen. Viszont rögtön elindul bennem egy-egy kevésbé jó nap után, hogy miért azzal az emberrel tüskéskedem, akit a világon a legjobban szeretek? Mindent átbeszélünk. És a bocsánat, ne haragudj- szavak egyáltalán nem jönnek nehezen.
ReplyDeleteNem csak légből kapott frázis, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton, de ha az a kapcsolat erős alapzattal, őszinteségen, egymás feltétlen tiszteletén alapszik, akkor ez TERMÉSZETES. Eszem ágában sincs kijelenteni, hogy képes vagyok mindenre egyedül,mert nem igaz. Erős embernek tartom magam, de olyan élethelyzetben vagyok, amikor elengedhetetlen az erős támasz mellettem. És nem mögöttem. Nincs alá-fölé rendeltség, csakis egymás mellett levés- a legmagasabb szinten. Mindenkinek ilyen kapcsolat járna, meggyőződésem, hogy a feminizmus szélsőséges formái akkor visszaszorulnának.
És a férjed valóban áldott jó ember! :)))) Kívánok Nektek még rengeteg boldog évet együtt, harmóniában! ♥
Viszont kívánom ♥ :)
ReplyDeleteAz ember általában azzal viselkedik legdurvábban, aki a legjobban szereti. Sajnos ez egy természetes reakció, de lehet tudatosan odafigyelni rá, és tényleg mindent meg kell beszélni. Alapvetően nálam az volt a gond, hogy bizony azt hittem, nőként automatikusan meg lesz bocsátva a hiszti :P
:D most, hogy így írod... hmm :D csak viccelek :) Azért nagyfokú intelligenciára vall, hogy rájöttél, ez nem így van :)))))
ReplyDelete